Az ELTE kutatói a Doratodon carcharidens koponyamaradványai alapján bebizonyították, hogy a 85 millió éve élt szárazföldi ragadozó nem déli, hanem északi származású volt.
Az ELTE Magyar Dinoszaurusz Kutatócsoportjának legújabb eredményei, amelyeket a Scientific Reports szakfolyóiratban publikáltak, alapjaiban kérdőjelezik meg a késő kréta kori Európa és Afrika közötti szárazföldi kapcsolatokról alkotott eddigi elméleteket. A kutatás középpontjában a Doratodon carcharidens nevű, mintegy 85 millió évvel ezelőtt élt őskrokodil áll, amelynek kivételes állapotban fennmaradt koponyamaradványait az iharkúti lelőhelyen azonosították.
Egy anatómiai kirakós darabjai
A felfedezés metodológiai szempontból is figyelemre méltó: a koponya két fő egysége négy év különbséggel került elő ugyanarról a területről. Az elsőként megtalált részleges koponyát évekkel később követte a felső állkapocs egy darabja, amely a fajra jellemző recézett, pengeszerű fogakat hordozta. A laboratóriumi vizsgálatok során bebizonyosodott, hogy a két töredék milliméterre pontosan illeszkedik egymáshoz, így ugyanazon egyedhez tartoztak. Ez a leletegyüttes tette lehetővé, hogy a kutatók – Dr. Ősi Attila, Szegszárdi Máté és Dr. Rabi Márton – először rekonstruálják teljes pontossággal az állat morfológiáját.
Terresztriális ragadozó a szigetvilágban
A Doratodon carcharidens megjelenése és életmódja drasztikusan eltért a ma élő krokodilokétól. Míg a modern fajok többsége szemivízi életmódot folytat, ez a 1,5 méter hosszú hüllő aktív szárazföldi vadász volt. Hosszú végtagjai és mély, dinoszauruszszerű koponyája gyors mozgást és hatékony zsákmányszerzést tettek lehetővé a buja, ősvilági növényzetben.
| Jellemző | Doratodon carcharidens | Modern krokodilfélék |
|---|---|---|
| Életmód | Szárazföldi (terresztriális) | Vízi/Félig vízi (szemivízi) |
| Koponyaforma | Mély, laterálisan összenyomott | Lapos, dorzoventrálisan összenyomott |
| Fogazat | Pengeszerű, fűrészelt (ziphodont) | Kúpos, megragadásra alkalmas |
| Testhossz | Kb. 1,5 méter | Változó (2–7 méter) |
| Végtagok | Hosszú, futásra alkalmas | Rövidebb, úszásra és kúszásra optimalizált |
Az evolúciós konvergencia csapdája
Évtizedeken keresztül a tudományos konszenzus a Doratodont „déli bevándorlónak” tekintette. Ennek oka a megtévesztő morfológiai hasonlóság volt az Afrikában és Dél-Amerikában honos szárazföldi krokodilokkal. A részletes filogenetikai és anatómiai elemzések azonban feltárták, hogy ez a hasonlóság nem közös származás, hanem evolúciós konvergencia eredménye.
Ez azt jelenti, hogy a hasonló környezeti kihívások és az azonos ökológiai fülke (niche) betöltése miatt egymástól független leszármazási vonalak fejlesztettek ki hasonló fizikai jegyeket. A bakonyi lelet valójában egy északi eredetű csoporthoz tartozik, amelynek legközelebbi rokonai Ázsiában és Észak-Amerikában éltek.
Geopolitikai következmények a kréta korban
A felfedezés messze túlmutat a paleontológián, és közvetlen hatással van a paleobiogeográfiai modellekre. Ha a Doratodon nem délről érkezett, akkor megkérdőjeleződik az a hipotézis, miszerint a kréta időszakban stabil szárazföldi összeköttetés létezett Európa és Afrika között.
„Az őslénytani bizonyítékok így már összhangba kerülnek a geológiai adatokkal: Európa valószínűleg korán levált a déli Gondwana szuperkontinensről, és elszigetelt szigetvilágként, vagy északi kapcsolatokkal rendelkezve fejlődött tovább” – mutatott rá Dr. Rabi Márton.
A kutatók szerint ez az eredmény szükségessé teszi más, korábban afrikai eredetűnek vélt európai gerinces fajok újraértékelését is. A Bakonyban talált 23 centiméteres koponya tehát nemcsak egy pimasz ragadozó arcát adta vissza, hanem alapjaiban rajzolta újra a dinoszauruszok korának térképét.
