Sam Altman tavaly még azt ígérte, az OpenAI végre felnőttként kezeli a felhasználóit, de a valóságban a cég továbbra is inkább a biztonsági korlátok mögé bújik.
Amikor Sam Altman, az OpenAI vezérigazgatója tavaly októberben bedobta a köztudatba a „felnőtt mód” ötletét, sokan úgy érezték, a mesterséges intelligencia végre átlépi a gyerekszoba küszöbét. Az ígéret egyszerű volt és logikus: ha egy felhasználó igazolni tudja, hogy elmúlt 18 éves, a chatbot ne kezdjen el kiselőadást tartani az erkölcsről, ha a beszélgetés erotikusabb irányt vesz. Most azonban kiderült, hogy a digitális szabadság ezen apró szigete még messzebb van, mint hittük.
Az OpenAI ugyanis ismét elhalasztotta a funkció bevezetését, és ezúttal még csak új céldátumot sem kaptunk. A hivatalos indoklás a szokásos vállalati bikkfanyelv: „más prioritások”, „az intelligencia fejlesztése” és a „felhasználói élmény finomítása”. De vajon tényleg technikai akadályokról van szó, vagy az OpenAI egyszerűen megijedt a saját bátorságától?
Az ígéret, ami decemberben elolvadt
Az eredeti menetrend szerint a „Naughty Chats” néven is emlegetett funkciónak már tavaly decemberben élesednie kellett volna. Akkor azonban Altman egy belső feljegyzésben „vörös kódot” hirdetett, és minden erőforrást a ChatGPT alapélményének javítására csoportosított át. Ez érthető volt: a konkurencia (legyen szó az Anthropic Claude-járól vagy a Google Gemini-jéről) lihegett a nyakukban, és egy széteső alapmodell mellett az erotikus tartalom csak felesleges PR-támadási felület lett volna.
Aztán jött az idei első negyedév ígérete. A negyedévnek lassan vége, a funkció pedig sehol. Az OpenAI szóvivője az Axios-nak adott nyilatkozatában most már nyíltan kimondta: a felnőtt mód eltolódik, mert fontosabb, hogy a chatbot proaktívabb legyen és jobb személyiséget kapjon.
„Változatlanul hiszünk abban az elvben, hogy a felnőtt felhasználókat felnőttként kell kezelni, de a megfelelő felhasználói élmény kialakítása több időt igényel.”
Ez a mondat jól hangzik, de a sorok között olvasva inkább azt jelenti: „tudjuk, hogy megígértük, de jelenleg túl nagy kockázatot látunk benne”.
Miért félnek a felnőtt tartalomtól?
Technológiai szempontból az OpenAI már januárban elkezdte kigördíteni az életkor-ellenőrző eszközeit. A kerítés tehát épül, de a kaput nem merik kinyitni. A probléma valószínűleg nem az, hogy a GPT-4 ne tudna megírni egy erotikus novellát – hiszen a korlátozások megkerülésével (jailbreak) ezt most is sokan megteszik. A valódi félelem a brand biztonságában rejlik.
Az OpenAI már nem az a garázscég, amelyik bármit megkockáztathat. A Microsoft milliárdjai és a globális szabályozói figyelem közepette Sam Altmanék kötéltáncot járnak. Ha a ChatGPT „hivatalosan” is engedélyezi az erotikát, azzal azonnal a konzervatív politikusok és a szigorúbb szabályozásért kiáltó csoportok célkeresztjébe kerülnek. Könnyebb tehát a „fejlesztési prioritásokra” hivatkozni, mint beleállni egy ideológiai háborúba.
A prioritások álcája
Érdemes megvizsgálni, mik azok a bizonyos „fontosabb” fejlesztések. Az intelligencia növelése és a proaktívabb viselkedés valóban kulcsfontosságú, ha a ChatGPT-t egyfajta digitális személyi asszisztenssé akarják gyúrni. De vajon ezek a célok kizárják a felnőtt tartalom kezelését? Aligha.
A valóság az, hogy az OpenAI egy olyan „univerzális” intelligenciát akar építeni, amely mindenki számára elfogadható – a gyerektől a nagymamáig, a vállalati szférától az oktatásig. Ebben a steril vízióban az emberi természet „felnőttebb” oldala egyszerűen zavaró tényező, amit jobb a szőnyeg alá söpörni, amíg csak lehet.
Konklúzió: Mikor leszünk tényleg felnőttek?
Az OpenAI esete rávilágít a modern tech-óriások legnagyobb dilemmájára: hogyan lehet egyszerre forradalmi és végtelenül óvatos? Sam Altman „felnőttként kezeljük a felnőtteket” elve szimpatikus, de a gyakorlatban egyelőre csak egy jól hangzó szlogen marad.
Amíg a cég a „vörös kódok” és a prioritások mögé bújik, addig a mesterséges intelligencia marad egyfajta túlvédett tinédzser, aki tudja ugyan a választ a legnehezebb kérdésekre is, de elpirul és elnémul, ha az élet valódi, hús-vér aspektusairól esik szó. A kérdés már csak az, hogy a felhasználók meddig várnak türelmesen, vagy mikor fordulnak olyan nyílt forráskódú modellek felé, ahol nem a kaliforniai prűdség diktálja a határokat.
