Sam Witwer és a Lucasfilm Animation szintet lépett: a Maul – Shadow Lord nem csupán egy újabb bőr lehúzása a sith lovagról, hanem egy sötét, festői neo-noir a galaxis pereméről.
Ritka az olyan karakter a popkultúrában, aki egy néma, vizuális gegként kezdi pályafutását, majd negyedszázaddal később egy Shakespeare-i mélységű tragédia központi alakjává növi ki magát. Darth Maul pontosan ezt az utat járta be: a Baljós árnyak kettévágott, „eldobható” gonoszából a A klónok háborúja és a Lázadók során a Star Wars univerzum legizgalmasabb antihősévé vált. Most pedig megérkezett a saját sorozata, a Maul – Árnyak mestere (Shadow Lord), amely bebizonyítja, hogy a messzi-messzi galaxisban még mindig van hely az eredeti, bátor vízióknak.
Amikor az ecsetvonalak életre kelnek
Kezdjük ott, ami mellett nem lehet elmenni szó nélkül: a vizualitás. A Lucasfilm Animation Joel Aron operatőri vezetésével valami olyat tett le az asztalra, ami messze túlmutat a megszokott 3D-s animáción. Míg a korábbi sorozatok a pasztellkrétás vagy a letisztultabb formákat követték, az Árnyak mestere olyan, mintha egy akrilfestményt látnánk mozogni. A háttereknél alkalmazott olajfestmény-szerű matt festések és az üveglapokra vitt ecsetvonások olyan textúrát adnak a képeknek, ami a klasszikus trilógia kézzel festett díszleteit idézi meg modern köntösben.
Különösen lenyűgöző a fény-árnyék játék. Mivel a történet jelentős része a bűnözés fűtötte Janix bolygón játszódik – ami leginkább egy Gotham City-be oltott Coruscant-ra emlékeztet –, a sötétség nem csak díszlet, hanem dramaturgiai elem. Amikor Maul vörös fénykardja felizzik a mélyszintek füstös éjszakájában, a fény nem egyszerűen megvilágítja a teret, hanem szinte belemar a környezetébe. Kevin Kiner zenéje pedig, amely bátran nyúl az Andor elektronikusabb, ridegebb taktusaihoz, tökéletesen festi alá ezt a fojtogató atmoszférát.
Gengsztereposz a Birodalom árnyékában
A történet 18 BBY-ben, egy évvel a 66-os parancs után veszi fel a fonalat. Maul mindent elveszített: a trónját, a testvérét, a mesterét és a méltóságát. Ebben a vákuumban próbálja meg újraépíteni az Árnyék Kollektívát, de ezúttal nem egy dühöngő fenevadként, hanem egy számító, sötétben bujkáló maffiavezérként.
A sorozat zsenialitása a műfaji kísérletezésben rejlik. Ez nem egy klasszikus űropera, hanem egy sci-fi noir. Két szálon futunk: az egyiken Maul machinációit látjuk, a másikon pedig Brander Lawson rendőrkapitány (Wagner Moura zseniális orgánumával) nyomozását, aki próbálja rendben tartani a bolygót, miközben retteg a Birodalom elkerülhetetlen érkezésétől. Van valami végtelenül bájos és egyben kijózanító abban, amikor Lawson a biztonsági felvételeket nézve értetlenül „lézerkardnak” hívja Maul fegyverét – emlékeztetve minket, hogy az átlagember számára a Jedi és Sith vallásháború csak távoli legenda.
„Maul egy túlélő, egy manipulátor és egy tragikus figura, aki folyamatosan ugyanazokat a hibákat követi el, mert a haragja nem hagyja nyugodni.” – Brad Rau, rendező.
A tanítvány és a mester: Devon Izara
A sorozat legizgalmasabb dinamikája mégsem a bűnügyi szál, hanem Maul és egy fiatal, kiábrándult Jedi padavan, Devon Izara találkozása. Maul nem egyszerűen megölni akarja a lányt, hanem fegyverré kovácsolni a saját bosszúhadjáratához. Sam Witwer hangjátéka itt éri el a csúcspontját: a hangjában ott van az a rekedt, mélyről jövő gyűlölet, ami már-már sebezhetőségnek tűnik. Maul és Devon párbeszédei a sorozat filozófiai magvát adják – két számkivetett, akiket a rendszer elárult, de míg az egyik a pusztításban, a másik a túlélésben keresi az utat.
Amit szerettünk és amit kevésbé
Amit imádtunk:
* A látványvilág: Az animáció minden egyes képkockája falra kívánkozik.
* Sam Witwer: Egyszerűen ő Maul. Pont.
* A hangulat: Végre egy animáció, ami nem fél sötét, erőszakos és felnőttes lenni.
* A kánonépítés: Tökéletesen hidalja át a szakadékot a A klónok háborúja és a Solo film között.
Amibe bele lehet kötni:
* A tempó: Az első néhány rész lassan indul be, Lawson nyomozó családi drámája pedig néha kissé klisésnek hat a sith-intrikák mellett.
* Ismerős panelek: A rohamosztagosok elöli menekülés és a „birodalmaskodó” tisztek néha már-már kötelező körnek tűnnek, amiket ezerszer láttunk.
Végszó: Nézd meg, amíg a sötét oldal el nem ragad
A Maul – Árnyak mestere nem csak a Star Wars rajongóknak kötelező. Ez egy olyan produkció, ami önmagában is megállna a lábán, mint egy kiválóan megírt bűnügyi dráma. Ha a finálé képes lesz méltó módon összevarrni a szálakat, akkor az Andor mellett ez lesz a Disney-korszak legfontosabb és legérettebb hozzájárulása a kánonhoz.
Ítélet: Ne várj a streaming-maratonnal, Maul visszatérése minden percet megér. A második évad pedig már a kanyarban van!
