Négy év után először fordult elő, hogy a Nap Föld felé néző oldala teljesen foltmentessé vált, ami rávilágít a 25. napciklus dinamikájának összetettségére.
A heliofizikai megfigyelések szerint 2026. február 22. és 24. között a Nap látható korongja teljesen mentes volt a napfoltoktól. Ez a háromnapos esemény tudományos szempontból azért bír kiemelt jelentőséggel, mert a központi csillagunk jelenleg elvileg a szoláris maximum fázisában, vagy annak közvetlen közelében tartózkodik, ahol a mágneses aktivitásnak tetőznie kellene.
A mágneses gátlás és a foltmentesség mechanizmusa
A napfoltok olyan régiók a fotoszférában, ahol az intenzív mágneses mezők lokálisan megakadályozzák a forró gázok feláramlását (konvekcióját). Ennek eredményeként ezek a területek hűvösebbek – és így sötétebbek – környezetüknél. A napfoltok száma a legfontosabb indikátora a nagyjából 11 éves napciklusnak. A most tapasztalt foltmentes időszak az első ilyen jelenség 2022 óta, ami arra utal, hogy a 25. napciklus túljutott a csúcspontján, melyet a kutatók 2024 októberére datálnak.
Vihar a horizonton: Az AR4378 és AR4379 régiók
Bár a Föld felé néző oldal technikai értelemben üres volt, a Nap aktivitása nem szűnt meg teljesen. A NASA Solar Dynamics Observatory (SDO) adatai alapján a háromnapos „szünetet” követően két jelentős aktív régió, az AR4378 és az AR4379 fordult be a látható tartományba. Érdekesség, hogy az AR4379 jelű régió már azelőtt intenzív tevékenységet mutatott, hogy a közvetlen megfigyelés számára láthatóvá vált volna: összesen 22 darab C-osztályú napkitörést (flert) produkált a horizont mögül.
Az alábbi táblázat a napciklus különböző fázisainak aktivitási adatait hasonlítja össze:
| Időszak / Paraméter | Napfoltmentes napok száma | Aktivitási állapot |
|---|---|---|
| 2019 (Szoláris minimum) | 281 nap (77%) | Mélypont |
| 2024. október | 0 nap | Szoláris maximum (25. ciklus) |
| 2026. február 22-24. | 3 nap | Átmeneti nyugalom a maximum után |
| 2026. február 25-26. | 0 nap | Újraéledő aktivitás (23 kitörés/nap) |
A pólusváltás és a 26. ciklus első jelei
A napfizikusok, köztük Dr. Rachel Howe, a Birminghami Egyetem kutatója, már a jelenlegi ciklus lecsengése közben a következő, 26. napciklus korai jeleit vizsgálják. A szoláris maximum idején következik be a Nap mágneses pólusainak felcserélődése, ami egy globális átrendeződési folyamat. A kutatók a magasabb szélességi körökön már észlelték azokat a mágneses anomáliákat, amelyek a 2030-as években domináló új ciklus előhírnökei.
“A napmaximum idején tapasztalt foltmentesség nem az aktivitás megszűnését, hanem a mágneses terek komplex átrendeződését jelzi” – mutatnak rá a szakértői elemzések.
Kilátások a szoláris minimum felé
Bár a Nap fokozatosan halad a 2030-ra jósolt szoláris minimum felé, a mostani események igazolják, hogy az átmenet nem lineáris. A február 25-én regisztrált 23 napkitörés emlékeztet arra, hogy a csillagunk még a megnyugvás fázisában is képes jelentős űridőjárási eseményeket generálni. A tudományos közösség számára ez az időszak kritikus fontosságú a napdinamikai modellek finomításához, különösen a mágneses pólusváltás pontos menetének megértéséhez.
