A Reacher sztárja egy Predator-utánérzésben feszíti be az izmait, ahol a legnagyobb ellenség nem is a gyilkos robot, hanem a forgatókönyv végtelen egyszerűsége.
Amikor egy film azzal a felütéssel érkezik, hogy ez a „Netflix eddigi legnagyobb dobása”, a rutinos mozinéző szemöldöke reflexszerűen felszalad. Patrick Hughes, a Sokkal több mint testőr direktora azonban nem árul zsákbamacskát: a War Machine pontosan az, aminek látszik. Egy tesztoszterontól fűtött, kőkemény zsánerfilm, amely gátlástalanul merít a 80-as és 90-es évek akció-aranykorából, miközben Alan Ritchson fizikumát használja elsődleges speciális effektusként.
A névtelen hős és a belső démonok
A történet középpontjában egy „81-es” hívójelű katona áll (Alan Ritchson), aki egy afganisztáni tragédia után próbálja összekaparni magát. A cél: bekerülni az elit Ranger-képzésbe (RASP), hogy teljesítse öccsének tett ígéretét. Ritchson itt nem a Reacher cinikus, mindentudó óriása; karaktere érzelmileg bezárkózott, szinte aszketikus figura, aki kerüli a kötődést. A film első fele egyfajta „kompetencia-pornó”, ahol a néző elmerülhet a katonai kiképzés brutális részleteiben – a víz alatti súlycipeléstől a sárban kúszásig.
Amikor a kiképzés sci-fibe fordul
A drámainak szánt felütést azonban hamar felváltja a tiszta adrenalin, amikor a coloradói vadonban végrehajtott gyakorlat során egy idegen mechanikus entitás csapódik a földbe. Innentől a War Machine levetkőzi minden mélységét, és átvált egy modernizált Predator-reduxba. Az ellenfél nem egy nyálkás szörny, hanem egy „lábakon járó Roomba”, egy rideg, gyilkos robot, amelynek egyetlen célja a „keresés és megsemmisítés”.
Bár a forgatókönyv (Hughes és James Beaufort munkája) néha fájdalmasan közhelyes – olyan párbeszédekkel, amiket még Schwarzenegger is megirigyelne a 80-as években –, a vizuális megvalósítás meglepően korrekt. Hughes szerencsére elkerülte a „Netflix-ködöt” (azt a jellegzetes szürke, lapos képi világot, ami sok streaming-produkciót jellemez), és helyette húsbavágó, taktilis akciójeleneteket kapunk. A praktikus effektek, a valódi helyszíneken forgatott kaszkadőrmutatványok – különösen a vadvízi folyón való átkelés – olyan súlyt adnak a filmnek, amit a CGI-orgiák ritkán tudnak produkálni.
A Predator-örökség és a toborzófilm-szindróma
Nem nehéz észrevenni a film DNS-ében John McTiernan, James Cameron vagy éppen Paul Verhoeven hatását. Van itt egy kis Aliens (a pánikoló katona figurája szinte egy az egyben Hudson közlegény másolata), egy csipetnyi Terminátor és némi Starship Troopers. A probléma ott kezdődik, hogy a War Machine nem tesz hozzá semmi újat ezekhez a klasszikusokhoz.
„A film egy ponton túl egyetlen hosszú üldözési jelenetté válik, ahol a high-tech vadász és a sáros, elszánt préda küzd az életben maradásért.”
Különös mellékízt ad az alkotásnak a finálé, amely már-már egy amerikai katonai toborzófilm pátoszával vetekszik. A lassított felvételben futó, fegyveres hősök látványa és a „bajtársiasság mindenek felett” üzenete néha túllő a célon, de a műfaj kedvelői ezt valószínűleg egy vállrándítással elintézik.
Amit szerettünk és amit nem
- Ami működött:
- Alan Ritchson fizikuma: Hiteles, brutális és uralja a vásznat.
- Praktikus akciók: Végre nem minden csak zöld háttér előtt készült.
- Tempó: A 106 perc alatt egy pillanatra sem ül le a cselekmény.
- Ami kevésbé:
- Papírvékony karakterek: A mellékszereplők (köztük a méltatlanul alulhasznált Jai Courtney) csak ágyútöltelékek.
- Kiszámíthatóság: Minden fordulatot kilométerekről látni.
- Dialógusok: Néha a „basic” jelző is dicséretnek tűnik.
Végszó: Nézd meg vagy felejtsd el?
A War Machine nem akarja megváltani a világot, és nem is fogja. Ez egy „sör-pizza” mozi a javából: tökéletes választás egy péntek estére, amikor nem akarsz egzisztenciális kérdéseken rágódni, csak látni akarod, ahogy egy hatalmas ember egy még hatalmasabb géppel birkózik a sárban. Alan Ritchson karizmája és Patrick Hughes biztos keze az akciójeleneteknél éppen elég ahhoz, hogy a film kiemelkedjen a Netflix tucat-produkciói közül, még ha a stáblista után öt perccel már nem is fogsz emlékezni a főhős nevére (ami amúgy is csak egy szám).
Értékelés: 6.5/10 – Korrekt iparosmunka, izomszaggal átitatva.
