Donald Trump nem bízta a véletlenre: a techvilág legnagyobb titánjait ültette egy asztalhoz, hogy megnyerje az MI-háborút Kína ellen. De vajon a közjót vagy a saját részvényárfolyamaikat fogják védeni?
Ritkán látni olyan asztalt, amely körül ennyi milliárd dollár és ekkora számítási kapacitás koncentrálódik. Donald Trump amerikai elnök nem aprózta el a dolgot, amikor életre hívta az Elnöki Tudományos és Technológiai Tanácsadó Testületet (PCAST). A névsor láttán még a sokat látott elemzők is felvonták a szemöldöküket: Mark Zuckerberg (Meta), Jensen Huang (NVIDIA), Larry Ellison (Oracle) és Sergey Brin (Google) egyszerre váltak az amerikai kormány hivatalos tanácsadóivá.
Ez nem csupán egy protokolláris gesztus. Ez a Szilícium-völgy és a Fehér Ház közötti „nagy békekötés” és egyben egy agresszív technológiai expanzió kezdete.
A „Kína-kártya” és a szabályozási vákuum
A testület megalakításának hivatalos indoka a Kínával folytatott technológiai fegyverkezési verseny. Trump retorikájában a mesterséges intelligencia nem csupán egy kényelmi eszköz, hanem a nemzetbiztonság záloga. Az üzenet világos: ha az USA nem engedi szabadjára a saját óriásait, Peking fogja diktálni a jövő szabályait.
Ez a megközelítés azonban egy rendkívül kényelmes mellékhatással is jár a résztvevő cégek számára: a deregulációval. Trump adminisztrációja már korábban jelezte, hogy gátat kíván szabni az állami szintű MI-szabályozásoknak. Amikor Jensen Huang, akinek cége, az NVIDIA gyakorlatilag monopolhelyzetben van az MI-chipek piacán, tanácsot ad az elnöknek, nehéz elhinni, hogy nem a saját ellátási láncainak és piaci dominanciájának betonozása lesz az elsődleges szempontja.
Belépőjegy a bálterembe
Nem mehetünk el szó nélkül amellett sem, hogy ez a hirtelen jött barátság nem a semmiből termett. A források szerint a Meta, a Google és az NVIDIA is mélyen a zsebébe nyúlt: fejenként egymillió dollárral támogatták Trump beiktatási bizottságát, sőt, még a Fehér Ház új báltermének építésébe is beszálltak.
„Megtiszteltetés csatlakozni az elnöki tanácshoz és más iparági vezetőkkel együtt dolgozni” – nyilatkozta Mark Zuckerberg.
Ez a mondat különösen érdekes annak fényében, hogy Trump első ciklusa alatt Zuckerberg még a „nép ellensége” kategóriába tartozott bizonyos republikánus körökben. Úgy tűnik, a pragmatizmus felülírta a korábbi ellentéteket. Zuckerbergnek szüksége van a kormányzati hátszélre az MI-fejlesztésekhez, Trumpnak pedig szüksége van a tech-milliárdosok erőforrásaira és legitimációjára.
Akik a gyeplőt fogják
A testület társelnökei, David Sacks (MI- és kriptoügyi biztos) és Michael Kratsios, garantálják, hogy az irányvonal ne csak technológiai, hanem erősen üzletbarát is legyen. Sacks kinevezése különösen jelzi, hogy a kriptovaluták és az MI kéz a kézben járnak majd az új adminisztráció gazdaságpolitikájában.
A névsorban ott találjuk még Lisa Su-t (AMD) és Michael Dell-t is, ami azt mutatja, hogy a teljes amerikai hardver- és szoftvergyártási lánc képviselteti magát. Ez egyfajta „technológiai hadigazdaság” képét vetíti előre, ahol a magánszektor és az állam határai elmosódnak a közös cél – a globális dominancia – érdekében.
Mi marad a felhasználóknak?
A nagy kérdés az, hogy ebben a „Innováció Aranykorában”, ahogy a Fehér Ház nevezi, jut-e hely az etikai megfontolásoknak vagy a felhasználói jogoknak. Ha a szabályozókat maguk a szabályozott cégek vezetői instruálják, félő, hogy az adatvédelem, az algoritmusok átláthatósága és a biztonsági korlátok másodlagossá válnak a profit és a geopolitikai előny mögött.
Trump MI-tanácsadó testülete egy hatalmas kísérlet. Ha beválik, Amerika behozhatatlan előnyre tehet szert a technológiai szférában. Ha viszont a testület csak a tech-óriások lobbierejének hivatalos csatornájává válik, akkor az innováció ára a demokratikus kontroll elvesztése lehet. A jövőt már nem csak kódolják, hanem a Fehér Ház folyosóin, zárt ajtók mögött döntik el.
