A Nintendo és az Illumination ismét bankot robbantott: a Super Mario Galaxis rekordokat döntögetve bizonyítja, hogy a tiszta nosztalgia és a vizuális orgia többet ér bármilyen mély drámánál.
Emlékeznek még arra az érzésre, amikor a kilencvenes években először láttunk 3D-s Mariót ugrálni a tévéképernyőn? Az az elemi csoda, az a színes, vibráló káosz tért most vissza a mozikba, csak éppen tízszeres szorzóval. A Super Mario Galaxis: A film nem csupán egy folytatás; ez egy intergalaktikus szerelmeslevél a Nintendo-rajongóknak, amelyben a dramaturgia ugyan néha eltéved az aszteroida-mezőben, de a látványvilág olyan sebességgel ránt be minket, hogy elfelejtünk levegőt venni.\n\n
\n\n### A Gomba-királyság határain túl\n\nMiután a 2023-as első rész minden idők egyik legsikeresebb animációs filmje lett, borítékolható volt, hogy az Illumination nem áll meg a Gomba-királyság határánál. Aaron Horvath és Michael Jelenic rendezők ezúttal a csillagok közé lőtték ki a vízvezeték-szerelőket, és bár a cím a 2007-es kultikus Wii-játékot idézi, a film valójában egy hatalmas svédasztal a Nintendo teljes történelméből. A sztori? Nos, ne várjunk Shakespeare-t. Mario és Luigi ezúttal Rosalina hercegnő (Brie Larson) megmentésére indul, akit a gonosz Bowser Jr. (Benny Safdie) rabolt el, hogy bebizonyítsa apjának: ő is méltó a trónra. \n\nA forgatókönyv vékonyabb, mint egy szelet párizsi a menzán, de ez a Mario-univerzumban sosem volt hiba, inkább funkció. Itt nem a karakterfejlődés a lényeg, hanem az, hogyan tudják a készítők a lehető legkreatívabb módon vászonra vinni a videojátékos mechanikákat. És ebben a Galaxis jelesre vizsgázik.\n\n### Vizuális dopamin-löket és technikai bravúr\n\nAmi a technikai megvalósítást illeti, a film egyszerűen lélegzetelállító. Az Illumination animátorai láthatóan nagyobb költségvetésből gazdálkodtak, mint legutóbb: a textúrák, a fény-árnyék játékok és a részecske-effektek olyan szintet képviselnek, amiért már önmagában megéri kifizetni az IMAX 3D felárat. Különösen zseniálisak azok a szekvenciák, ahol a film tiszteleg a 2D-s gyökerek előtt: a klasszikus platformer-nézet és a modern 3D-s világ ötvözése olyan vizuális geg, ami minden veterán gamer szívét megdobogtatja.\n\n
\n\nA hangdizájn és Brian Tyler zenéje ismét telitalálat. Tyler mesterien szövi bele Koji Kondo ikonikus dallamait egy nagyívű, szimfonikus hangszerelésbe, ami egyszerre hat epikusnak és végtelenül otthonosnak. Amikor felcsendülnek a Mario Kart vagy a Super Mario Odyssey jól ismert taktusai, a nézőtéren garantált a libabőr.\n\n### Karakterek: A sztárparádé és az űrróka esete\n\nA szinkronstáb (eredeti nyelven) egy igazi álomcsapat. Chris Pratt Mariója már nem okoz akkora felhördülést, mint az első trailer idején – megszoktuk és működik. Anya Taylor-Joy Peach hercegnője továbbra is a modern, cselekvőképes női hős prototípusa, Jack Black pedig Bowserként még mindig a show sztárja. Az új belépők közül Brie Larson Rosalinája méltóságteljes, de a valódi meglepetés Donald Glover Yoshi hangján – kár, hogy a hazai mozikban a szinkron miatt erről lemaradunk.\n\nUgyanakkor nem mehetünk el szó nélkül a film egyik legfurcsább húzása mellett: Fox McCloud (Glen Powell) feltűnése a Star Fox sorozatból. Bár a rajongók imádják az összekacsintásokat, az ȉűrróka‑ jelenléte inkább érződik egy erőltetett marketingfogásnak a pletykált új játék előtt, mintsem a történet szerves részének. Olyan, mint egy B-kategóriás akcióhős, aki véletlenül tévedt be egy gyerekzsúrra.\n\n### Számok, amik nem hazudnak\n\nA kritikusok fanyaloghatnak a – valljuk be, valóban – zavaros dramaturgián és a nosztalgiára való túlzott támaszkodáson, de a pénztárnál ez senkit nem érdekel. A film 372,5 millió dolláros globális nyitása (ebből 190 millió az USA-ban az ötnapos ünnepi hétvégén) minden várakozást felülmúlt. Ez a 2026-os év eddigi legnagyobb startja, és az egyetlen animációs franchise, amelynek két része is 350 millió felett nyitott világszerte.\n\n
\n\n### Amit szerettünk és amit kevésbé\n\n Amiért imádtuk:\n * A Tostarena sivatagi világának megidézése az Odyssey-ből.\n * A 2D/3D hibrid pályák kreativitása.\n * Bowser Jr. és az apa-fia dinamika (még ha a vége kicsit elcsépelt is lett).\n * A fan-service mennyisége: Birdo, Monty Mole és a többiek felbukkanása.\n\n Amiért húztuk a szájunkat:\n * Fox McCloud teljesen felesleges cameója.\n * A forgatókönyv néhol követhetetlen csapongása.\n * A Wario és Waluigi hiánya (meddig kell még várnunk rájuk?).\n\n### Végszó: Irány a mozi!\n\nA Super Mario Galaxis: A film nem akarja megváltani a világot, és nem akar mélyebb lenni egy átlagos platformer-játéknál. De amit ígér – a felhőtlen szórakozást, a vizuális kényeztetést és a gyermeki rácsodálkozást – azt maradéktalanul teljesíti. Olyan, mint egy intenzív Mario Kart-menet: tudod, hogy a végén ugyanaz a cél, de az odavezető út annyira pörgős és színes, hogy bármikor újra befizetnél rá. \n\nÍtélet: Ne várj a streamingre, ezt a látványt nagyvásznon, lehetőleg IMAX-ben kell átélni. Let’s-a go!
