Ha Ön is emlékszik még a YouTube indulására, van egy hírünk: a fiatalsága mostantól múzeumi tárgy. A londoni V&A múzeum kiállította a legelső, 2005-ös videót.
Hivatalosan is eljött a pillanat, amikor a modern korunk egyik legfontosabb digitális emléke bekerült a vitrin mögé. Ha Ön is emlékszik még azokra az időkre, amikor az internet még csak egy fura, új világ volt, ahol nem reklámok tömkelege, hanem egyszerű, szemcsés videók vártak ránk, akkor van egy hírünk: ez már hivatalosan is történelem. A londoni Victoria and Albert Museum (V&A) ugyanis úgy döntött, hogy kiállítja a YouTube legelső feltöltött videóját. Ez az a pillanat, amikor a digitális korszakunk végleg felnőtt – vagy ahogy sokan érezzük: mi öregedtünk meg.
Egy srác, az elefántok és 19 másodperc
Mi is ez a videó pontosan? Semmi különös, és pont ez benne a varázslat. A címe egyszerűen csak annyi: Me at the zoo (Én az állatkertben). A felvételen a YouTube egyik társalapítója, az akkor 25 éves Jawed Karim látható a San Diego-i állatkertben. A háttérben elefántok falatoznak, Jawed pedig mindössze annyit mond:
„Ami igazán király ezekkel a srácokkal kapcsolatban, hogy nagyon-nagyon-nagyon hosszú ormányuk van. És ez nagyjából minden, amit el lehet mondani.”
Ez a 19 másodperces, 2005. április 23-án feltöltött anyag lett az alapköve annak a birodalomnak, amit ma YouTube-nak hívunk. Akkoriban még senki sem sejtette, hogy ez a platform megváltoztatja a tévézési szokásainkat, politikai kampányokat dönt el, vagy hogy gyerekek ezrei akarnak majd „youtuberek” lenni, ha felnőnek. Mára ezt a rövid videót több mint 382 millióan látták, és 18 millióan lájkolták.
Miért pont egy múzeumban van a helye?
A V&A múzeum nem csak a videót magát tette ki a falra egy képernyőn. A kurátorok és a szakemberek ennél sokkal mélyebbre ástak. Azt akarták megmutatni, milyen volt az internet „hőskora”, amit a szakértők Web 2.0-nak neveznek.
Mit jelent ez a hétköznapi nyelven?
Képzeljük el az internetet úgy, mint egy könyvtárat. Régen (a Web 1.0 idején) csak bementünk, és elolvastuk, amit mások odaírtak. A Web 2.0 – aminek a YouTube volt az egyik úttörője – hozta el azt a korszakot, amikor mi magunk is írni kezdtünk a könyvekbe. Mi töltöttük fel a videókat, mi kommenteltünk, mi alakítottuk a tartalmat. Ez a videó ennek a szabadságnak és kreativitásnak az első szikrája.
Időutazás 2005-be: Amikor még csillagokkal pontoztunk
A múzeum digitális konzerváló csapata nem végzett félmunkát: 18 hónapig dolgoztak azon, hogy ne csak a videót, hanem a YouTube akkori kinézetét is rekonstruálják. Együttműködtek a YouTube saját fejlesztőivel és egy londoni dizájnstúdióval is.
A látogatók így egy olyan felületet láthatnak, ami ma már furcsának tűnhet: vakítóan fehér háttér, szögletes gombok, és a mai „lájk” helyett egy ötcsillagos értékelési rendszer. Ez a „digitális régészet” segít megérteni, hogyan fejlődött a technológia és vele együtt az ízlésünk is.
Hogyan érint ez minket?
Talán felmerül a kérdés: miért fontos ez nekem? Nos, ez a kiállítás rávilágít arra, hogy a digitális emlékeink is sérülékenyek. Ahogy a régi családi fotók megfakulnak, úgy a régi weboldalak is eltűnhetnek, ha nem vigyázunk rájuk. A V&A ezzel a lépéssel elismerte, hogy az internetes kultúra ugyanolyan értékes, mint egy reneszánsz festmény vagy egy ókori váza.
| Jellemző | YouTube 2005-ben | YouTube ma |
|---|---|---|
| Értékelés | 1-5 csillaggal pontoztunk | Like gomb (a Dislike már rejtett) |
| Képminőség | Szemcsés, alacsony felbontás | Tűéles 4K és 8K videók |
| Tartalom | Egyszerű házi videók | Profi stúdiók, filmek, élő adások |
| Hirdetések | Szinte nem is voltak | Szinte minden videó előtt és közben |
Hol és mikor látható?
Ha valaki Londonban jár, két helyszínen is találkozhat a YouTube-történelemmel:
1. V&A South Kensington: Itt a „Design 1900-Now” galériában látható maga a videó és a régi weboldal.
2. V&A East Storehouse: Itt egy mini kiállításon azt is megnézhetjük, hogyan sikerült technikailag „feltámasztani” a 20 évvel ezelőtti internetes felületet.
Összegzés: Jó hír ez nekünk?
Mindenképpen! Bár kicsit fájó belegondolni, hogy ami tegnap még a mindennapjaink része volt, az ma már múzeumi darab, ez a kiállítás tisztelgés az emberi kreativitás előtt. Azt üzeni, hogy minden nagy dolog kicsiben kezdődik – néha csak egy sráccal és néhány elefánttal az állatkertben. Ez a projekt segít megőrizni a digitális múltunkat a gyerekeink és unokáink számára, hogy ők is láthassák, honnan indult az a világ, amiben ők már természetesnek veszik az okostelefont és a végtelen videózást.
