Adam Mosseri szerint az Instagram nem okoz klinikai függőséget, csak olyan, mint egy izgalmas Netflix-sorozat. A kaliforniai bíróságon zajló per tétje azonban ennél jóval komolyabb.
Adam Mosseri, az Instagram feje bevonult a kaliforniai bíróságra, és előadta azt a szemantikai bűvészmutatványt, amit a PR-osztály valószínűleg hetekig csiszolt egy elsötétített tárgyalóban. A tételmondat egyszerű: az Instagram nem drog, nem okoz klinikai függőséget, csupán néha „problémás a használata”. Olyan ez, mint amikor az ember véletlenül hajnali háromig néz egy sorozatot a Netflixen, aztán másnap kicsit karikás a szeme. Csak itt a „karikás szem” helyett depresszióról, testképzavarról és tönkrement életekről beszélnek a felperesek.
Szemantikai tánc a vádlottak padján
Mosseri tanúvallomása egy mérföldkőnek számító per része, ahol egy most 20 éves nő, Kaley állítja: a platform tudatosan úgy lett megtervezve, hogy rabul ejtse a fiatalokat. Kaley kilencévesen kezdte az ipart (annak ellenére, hogy a korhatár 13 év), és a vád szerint a végtelen görgetés, az automatikus lejátszás és a lájkok hajhászása egyenes utat jelentett számára a mentális szakadék felé.
Mosseri válasza? „Fontos különbséget tenni a klinikai függőség és a problémás használat között.” Szerinte az, hogy valaki többet használja az appot, mint amennyi kényelmes neki, még nem betegség. „Ez relatív” – mondta a vezérigazgató, aki 2018 óta irányítja a céget. Amikor az ügyvéd szembesítette azzal, hogy Kaley napi 16 órát töltött az Instagramon, Mosseri elismerte, hogy ez már valóban a „problémás” kategória. De hát ki ne nézett volna már meg 16 órányi sorozatot egyhuzamban, ugye?
A „Project Myst” és a szőnyeg alá söpört igazság
A tárgyaláson előkerültek olyan belső dokumentumok is, amikre a Meta valószínűleg nem szívesen emlékszik vissza. Ott van például a titokzatos „Project Myst”. Az ügyvédek szerint ez a belső tanulmány kimutatta, hogy azok a gyerekek, akik már eleve negatív hatásokat tapasztaltak, a legnagyobb eséllyel válnak függővé, és a szülők gyakorlatilag tehetetlenek a folyamat megállításában. Mosseri emlékezett a tanulmány nevére, de a részletekre – mily meglepő – már nem igazán.
Ennél is húsbavágóbb a szépészeti filterek ügye. 2019-es belső e-mailek tanúsága szerint a Meta szakértői egyhangúlag a filterek káros hatásai mellett érveltek, mondván: ezek a funkciók konkrétan táplálják a fiatal lányok testképzavarát (diszmorfia). Az egyik igazgató kerek perec leírta: „A fiatal lányok plasztikai sebészeti vágyainak gerjesztéséről beszélünk.” Az Instagram először be is tiltotta ezeket a torzító filtereket, de aztán – vélhetően a piaci verseny és az ázsiai terjeszkedés oltárán – visszakoztak, és ma is vígan faraghatunk magunknak új arcot az appon belül.
Pénz beszél, a gyerek meg görget
Természetesen a pénz is szóba került. Mosseri alapfizetése évi 900 ezer dollár körül mozog, de a bónuszokkal és részvényekkel együtt ez az összeg egyes években a 20 millió dollárt is meghaladja. Az ügyvédek nem voltak restek feltenni a kérdést: vajon a növekedésre és a profitra vonatkozó döntéseit (mint például a káros filterek megtartása) befolyásolta-e a saját zsebének vastagsága? Mosseri szerint őt sosem érdekelték a részvényárfolyamok a döntéshozatal során. Ez az a pont, ahol még a bírósági jegyzőkönyv is elmosolyodhatott volna.
A Meta védelme egyébként a klasszikus „nem mi voltunk, hanem a körülmények” taktikára épül. Szerintük Kaley mentális problémái már azelőtt léteztek, hogy regisztrált volna az oldalra, és a családi háttere a felelős, nem az algoritmus. Emellett ott a tech-óriások golyóálló mellénye, a híres 230-as paragrafus, amely védi a platformokat a felhasználók által feltöltött tartalmak miatti felelősségtől. Itt azonban a vád nem a tartalmat, hanem magát a dizájnt támadja – azt a gépezetet, ami eteti a függőséget.
Miért számít ez nekünk?
Ez a per nem csak egy 20 éves lányról szól. Több mint 1500 hasonló kereset vár a sorára, és ez az első, ami eljutott a tárgyalóteremig. Ha a bíróság kimondja, hogy a Meta felelős a termékei addiktív jellegéért, az alapjaiban rengetheti meg a közösségi média üzleti modelljét.
A világ már kezd ébredezni: Ausztrália nemrég tiltotta be a közösségi médiát a 16 éven aluliaknak, és Európa több országa is hasonló lépéseken töri a fejét. Mosseri után hamarosan Mark Zuckerberg is a tanúk padjára ül, és valószínűleg ő is elmondja majd, hogy ők csak egy ablakot nyitnak a világra, az pedig nem az ő hibájuk, ha az ablakon néha kiesik valaki.
Az üzenet világos: a tech-cégek szerint a felelősség a szülőé, a felhasználóé, a genetikáé – mindenkié, csak nem azé az algoritmusé, amit dollármilliárdokból fejlesztettek ki arra, hogy egyetlen másodpercre se tudd letenni a telefont. Amíg a „függőség” szót sikerül „problémás használatra” cserélni a jogi szótárban, addig Mosseri és társai nyugodtan alhatnak. Mi többiek meg? Csak görgetünk tovább, mintha egy soha véget nem érő, rossz sorozatot néznénk.
