A 98. Oscar-gála nemcsak a papírforma érvényesüléséről, hanem egy korszakos zseni, Paul Thomas Anderson megkésve érkező diadaláról és a nagy hiányzók drámájáról szólt.
A 98. Oscar-gála után egy dolog biztos: Hollywood végre törlesztette adósságát a modern mozi egyik legfontosabb vizuális poétájával szemben. Paul Thomas Anderson (PTA) tizenegy korábbi jelölés után végre a magasba emelhette a legjobb rendezőnek járó szobrot az Egyik csata a másik után (One Battle After Another) című politikai élű tragikomédiájáért. Az este azonban nemcsak PTA megkoronázásáról, hanem a vámpírhorrorok és a szerzői drámák gigászi összecsapásáról, valamint egy üresen maradt székről is emlékezetes marad.
A bocsánatkérés, ami Oscart ért
PTA filmje, amely Thomas Pynchon Vineland című regényének merész adaptációja, összesen hat szobrot zsebelt be a 13 jelöléséből. Anderson nemcsak rendezőként, hanem forgatókönyvíróként is győzött, beszédében pedig a tőle megszokott intellektuális mélységgel szólt a közönséghez. „Ezt a filmet a gyerekeimnek írtam, afféle bocsánatkérésként azért a rendetlenségért, amit ebben a világban rájuk hagyunk” – mondta, utalva a film autoritarizmus-kritikájára és a társadalmi ellenállás motívumaira. A produkció elvitte az Akadémia frissen alapított legjobb szereplőválogatás (Casting) díját is, amit Cassandra Kulukundis vehetett át.
Sean Penn: A láthatatlan háromszoros győztes
Az este egyik legkülönösebb pillanata a legjobb férfi mellékszereplő kategóriájában jött el. Sean Penn megszerezte pályafutása harmadik Oscar-díját Col. Steven J. Lockjaw, a félelmetes, mégis szánalmas fehér felsőbbrendűségi figura megformálásáért. Penn ezzel olyan legendákhoz csatlakozott, mint Daniel Day-Lewis vagy Jack Nicholson. A színész azonban – hűen lázadó imázsához – nem jelent meg a gálán.
„Sean Penn nem tudott itt lenni ma este, vagy nem akart” – jegyezte meg élesen a díjat átadó Kieran Culkin.
A pletykák szerint Penn éppen Ukrajnában tartózkodik, hogy támogatását fejezze ki a háború sújtotta országnak, ami újabb réteget ad a színész és az Akadémia egyébként is feszült viszonyának.
Történelmi áttörés a kamera mögött
Bár a legtöbb jelölést (szám szerint 16-ot) Ryan Coogler vámpír-gengsztereposza, a Bűnösök (Sinners) kapta, végül „csak” négy kategóriában tudott győzni. Ezek közül azonban az egyik a legfontosabb filmtörténeti mérföldkő: Autumn Durald Arkapaw lett az első nő az Oscar 98 éves történetében, aki elnyerte a legjobb operatőrnek járó díjat. Köszönőbeszédében arra kérte a teremben lévő összes nőt, hogy álljanak fel, ezzel is jelezve, hogy a szakma üvegplafonja végre áttört.
A Bűnösök hozta meg a legjobb férfi főszereplő díját is Michael B. Jordannek, aki egy ikerpárt (Smoke és Stack) alakított a filmben. Jordan győzelme némileg meglepetés volt a sokat favorizált Timothée Chalamet (Marty Supreme) ellenében, de a szakma láthatóan értékelte a kettős szerepben nyújtott fizikai és érzelmi teljesítményt.
Akiknek nem osztottak lapot: Chalamet és a balett-gate
Az este legnagyobb vesztese egyértelműen a Marty Supreme lett, amely kilenc jelöléséből egyet sem tudott szoborra váltani. Timothée Chalamet kampányának valószínűleg nem tett jót az a szerencsétlen kijelentése, miszerint „ma már senkit sem érdekel a balett és az opera”. A gála házigazdája, Conan O’Brien nem is hagyta ki a ziccert, és többször is megcinkelte a fiatal sztárt, sőt, a Bűnösök zenei betétdalának előadása alatt Misty Copeland balerina táncolt a színpadon – egyértelmű válaszként Chalamet-nak.
Technikai bravúrok és érzelmes búcsúk
Guillermo del Toro Frankensteinje a technikai kategóriákban tarolt: a legjobb látványterv, a legjobb jelmez és a legjobb smink díja is a Netflix-produkcióhoz került. A nemzetközi filmek között Norvégia ünnepelhetett, Joachim Trier Érzelmi érték (Sentimental Value) című alkotása hozta el az ország első győzelmét ebben a kategóriában.
Az In Memoriam szekció idén különösen szívbemarkolóra sikerült. Barbra Streisand énekelte el a „The Way We Were”-t Robert Redford emlékére, de a megemlékezésben helyet kapott Diane Keaton, Rob Reiner és a nemrég elhunyt magyar mester, Tarr Béla is.
| Kategória | Győztes | Film |
|---|---|---|
| Legjobb film | Egyik csata a másik után | Paul Thomas Anderson |
| Legjobb rendező | Paul Thomas Anderson | Egyik csata a másik után |
| Legjobb férfi főszereplő | Michael B. Jordan | Bűnösök |
| Legjobb női főszereplő | Jessie Buckley | Hamnet |
| Legjobb férfi mellékszereplő | Sean Penn | Egyik csata a másik után |
| Legjobb női mellékszereplő | Amy Madigan | Fegyverek |
| Legjobb operatőr | Autumn Durald Arkapaw | Bűnösök |
Végszó: Ez a gála bebizonyította, hogy Hollywood még mindig képes értékelni a valódi szerzői látásmódot a blockbusterek tengerében. PTA győzelme megérdemelt, Michael B. Jordan trónfosztása pedig jelzi, hogy az Akadémia néha mer váratlant húzni. Ha tehetitek, nézzétek meg az Egyik csata a másik utánt a lehető legnagyobb vásznon – ez a film a mozi ünnepe.
